Már régen írtam, mert bár voltak váltakozó érzések bennem-hol lesújtottak,hol erőt adtak, de most nagyon úgy éreztem, hogy megjött az ihlet, és írnom kell. Hogy miért? Azért, mert egy kérdés nagyon elgondolkodtatott, egész fürdés közben ezen gondolkoztam, és muszáj volt most feljönnöm hogy kiadjam magamból ezeket, bár választ úgysem találhatok rá, de azért megnyugtató leírni,mert akkor úgy érezhetem, hogy végiggondoltam az egészet. És hátha más is szeret elgondolkodni, aki agyalós típus, mint én XD
Szóval: a következő kérdés merült fel bennem, mert ha elkezd járni az agyam, akkor bár sok a kérdés, de ez úgymond nyugtalanít: Létezik olyan, hogy valaki örök vakságot fogad? Lehetséges az, hogy ne lásson meg az illető személy szebbet és tökéletesebbet, mint a saját párja? Nah ezt a kérdést szeretném most kibontani jobban, mert tényleg érhetetlen az egész. Legalábbis számomra. Kezdem a legelején: Kiskorunkban mindig olyan meséket olvasunk és olyan meséket nézünk, amikben van egy királyfi meg egy királylány, vagy két különböző rangú személy. Már ekkor elkezdődik bennünk valami dolgozni-mármint a lányokból indulok ki, mert a fiúk agyába teljesen nem láthatok-, hogy majd mi is ilyen életet szeretnénk. Egy királyfit, egy igazit, aki majd szeret minket örökkön-örökké és minden happy. Aztán jó pár évvel később jönnek a tinifilmek, aztán a komolyabb filmek, amikben szintén szerelmeseket ábrázolnak mondhatni ugyanazzal a tartalommal,mint a mesék: ők is rájönnek,h egymásnak vannak teremtve,és mindig hűek maradnak egymáshoz. S mi több-itt jön most igazán a felvetett kérdésem kifejtése-nem látnak meg senki mást jobbnak, szebbnek,tökéletesebbnek, mint szerelmüket.Ezt próbálom levetíteni valahogyan magamban az életre, a mai világra nézve. Kezdjük a régi időktől: Vajon volt olyan házasság, melyben egyik fél sem látott meg mást- tehát lekerekítve az egészet: vak lett miután megtalálta az igazinak vélt párját? Volt és a mégfontosabb kérdés: lesz-e ilyen? Vagy mindez csak egy illúzió, ami feleslegesen épült belénk, dédelgetett álmainkba?Kérdezem: lehetséges ez?Vagy biológiailag úgy vagyunk megteremtve, hogy egy idő után mindenképp lássunk meg mást, vágyjunk az új és a nem megszokott személy után?És ha lehetséges is....a mai világ miért nem erre tanít minket? Miért nem az a megbecsülendő, ha valaki ki akar tartani a végsőkig a másik mellett???Miért nem ez a "trendi"?Miért akarja minden azt üzenni nekünk?: "Válts egy idő után!"Legyen szó párról,telefonról,ruháról,ékszerről. Hogy a kereskedelemnek megéri, az nem kétség...de továbbgondolva ezt az egészet...vajon nekünk,nőknek megéri ez?Megéri úgy kezelni kapcsolatainkat, mint egy ruhadarabot?Már aki úgy kezeli...Mert azt nem becsülöm semmire. Én a régi ruháimat is hordom, mert ragaszkodom hozzájuk.Miért lenne ez másképpen két ember szoros érzelmi kötődésénél? Ha valamit elvesztünk, ha valaki meghal, akkor azt megsiratjuk,és nagyon fáj szívünk,lelkünk,mindenünk.Mélyen gyötör a fájdalom.Mert ragaszkodunk hozzájuk. A szívünkbe fogadtuk őket, és a hiányuk sokáig-vagy örökre gyötörhet.
Na de visszatérve a kérdéshez, hogy vajon lehet-e vakság...ha nem lehet, akkor mit ér egy házasság pl? Annyit, hogy a nő már annak örüljön, hogy nem csalják meg?Mit ér a hűség, ha csak megszokásból létezik?De ezt most adott esetben a férfi oldaláról is nézhetjük. Csak azért mondom a nőt, mert nyílván csak úgy tudok gondolkodni rendesen, meg mert végülis a nőnek kell megtartania a férfit, és nem fordítva. Ha megcsalnak minket, úgy érezhetjük: mi rontottuk el. Csak én azt tartom nagyon hálátlan dolognak, ha a nő tényleg kitart, és tegyük fel: "vak", teljesen elfogadja a férfit, maximálisan alkalmazkodik hozzá, aztán megcsalják, és mégis ő jár rosszul. Saját magában keresi a hibát örökre, ha tényleg szerette a párját. Szóval kétesélyes dolog.
Mindegy, ezt most biztos sokan blabla szövegnek és felesleges okoskodásnak tartjátok, de én ezen tényleg gondolkozom. Ha nincs is válasz a kérdéseimre, vagy majd ha az élet adja meg rá a választ, már akkoris jól esett mindezt leírni. Mert érdekel, hogy létezik-e a vakság. És én hiszem naívan hogy igenis létezik, a megfelelő személyben:)


Jó, azért pár sort magamról is írok, hogy ne unjatok rá a bejegyzésemre:D
Kővirág: imádom, és úgy érzem,egészen jól végzem a feladataimat. Tetszik, hogy tényleg negatív kritikákat is kapok, meg jó tanácsokat, mert azokra igazán érdemes építeni. Főleg ha olyan tanároktól kapom, mint Lajtai Kati, Nádasi Veronika, Fehér Ildikó,Kővári Judit stb.
Érzések: <3<3<3<3 (: :]

"Őrizlek téged-,Melletted nem félek. Érted élek. Tőled érzek. Többet érek.
Őrizlek végleg-,Két szívben egy élet.Ez az egy igaz lesz,lásd!"
/Zséda-Őrizlek Téged/

Hogyan is kezdjem? A két idézet azt hiszem, pont ide vág. Mind az, amit jobb oldalt apró betűkkel látsz, mind az, amit idézőjelben írtam.
Jól vagyok,higgadt vagyok és nyugodt. Kicsit alakultak a gondolataim az utóbbi napokban. Vasárnap volt az első napom a Kővirágokban, ami nagyon jó volt, sok mindenre most nyílt ki a szemem igazán. Úgy érzem, kezdem egyre reálisabban látni azt a világot, amiről tanulni is fogok, amibe már egy kicsit most belekósolhatok vasárnaponként. Mert ez megint egy lépcsőfok a kulisszák mögé, és rengeteg tapasztalatszerzési lehetőséget kínál. Amit tudtam eddig is, hogy nagy a verseny ezen a pályán, az most is kirajzolódott bennem. Azaz inkább csak most éreztem meg először igazán, hogy mekkora felelősséggel jár minden, hogy mennyi kitartás kell, magabiztosság, reális énkép. Nem tagadom, kicsit meg voltam szeppenve. Ez volt az első alkalom, hogy csupa olyan emberrel voltam körülvéve, akiknek mind egy a végcéluk: érvényesülés a zenei pályán, hírnév, ismeretségek, és persze egyre bővülő tudás. Sokan nagyon magabiztosak, tán egy-két ember már egy hajszállal jobban is annál, mint amit ez a pálya megkíván. Vagy legalábbis én így gondolom. Bár magamat nem tartom visszahúzódónak, félénknek vagy ilyesmi, most mégis valahogy ilyen voltam kicsit. Meglepett, sokan milyen hangosak voltak már az első napon, és lazák, lökték a szöveget-mindezt olyan biztossággal, mintha már minden bizonyos lenne a jövőjükkel kapcsolatosan. Belőlük biztos ezt hozta ki az első nap. Belőlem a félénkséget, a szerénységet, és az abszolut visszahúzódottságot. Nem szeretném azt, ha rá is kérdeznek felnőttek, tanárok, vagy bárki is erre az éneklés-dologra nálam, és én tárgyilagosan-nem a fellegekben járva-válaszolok,hogy igen, érdekel az éneklés, a musicalek,ez a világ,és kedvencem Zséda,- hogy úgy tűnjön, mintha én ezzel fel akarnék vágni, mintha emiatt többnek érezném magam bárki másnál. Ez is egy nehéz út, mint bármely más szakma. Sőt! Én most úgy látom, hogy még talán sokkal nehezebb is. Lelkileg nagyon rendben kell lenni, hogy tűrje az ember a pofonokat, a csalódásokat és a kritikákat. Tudom, itt még nem erről van szó, mégis rájöttem, hogy nem vagyok versenyző-alkat.Az baj,ha nem vagyok versenyző-típus? Nem akarok mindenkin átnézve, átgázolva elérni dolgokat. Nem szeretnék másokat túlszárnyalni és megmutatni, hogy de, én csakazértis jobb vagyok. Mert mindenki egy külön egyéniség. Csupán szépen nyugodtan tanulni, fejlődni, és majd ha már mindez megvan, akkor-ha hobbiként is-énekelni egy énekegyüttesben, mint pl a Cotton Club Singers (ami ma már Street Singers néven fut), vagy egy zenekar énekeseként dolgozni, vagy egy színháznál, csak mint színházi musical színész működni. Én nem akarok senkit sehonnan lesöpörni, sem feldúlt magánélettel küzködni. Egynesúlyba szeretném hozni a kettőt, és igen, szeretnék saját lemezt MAJD, ha már eljutottam arra a szintre-adja az ég,h sikerüljön. De azzal sem versenyezni, hogy hú, nekem legyen több az eladott példányszámom, meg saját magamtól elájulni...Az a legnagyobb hülyeség. Csak a gondolataimat szeretném majd átadni a zenében,természetesen, és ennyi. Hasonló stílust képviselni, mint ma Zséda vagy Szekeres Adrien. Vagy a színészek közül Nádasy Veronika, esetleg Polyák Lilla. Szóval nem a nagy hírnév és hatalmas csillogás a cél. Legyen egy közönség, aki kedveli azt, amit csinálok, aki vagyok. Annyi bőven elég.És akkor már mondhatom azt, hogy megérte:)A feljebb említett két színésznőt is gondolom, h kevesen ismerik. De azok igen, akiket érdekel a színház. És akkora "hírnév" már bőven megteszi. Akkor lehet mellette egy normális magánélet. És Adriennről is úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években szólókarrierje már bejárt egy utat, és elért egy szintet, mint énekesnő, megmaradt ugyanannak a pápai lánynak, aki hajdanán volt. Nem szállt el magától, nem folyik a csapból, nem engedi celebnek nevezni magát, és tudja hol a határ az újságírókkal szemben.
Biztos őt is van, akik megvetik,- mert senkit sem szerethet mindenki-,de a közönsége megvan. Szerintem ennél többre ő sem vágyik:)

Szeptember 1, ezvan, elmúlt a nyár:/Pedig ez volt életem eddigi legeslegszebb nyara.Hosszú volt és tartalmas, mégis elillant egy szempillantás alatt. Ez már csak így van. 30 fokból egyik napról a másikra lett 18, eső és ború, mintha a természet sem kegyelmezne már nekünk. El van döntve, iskolába kell menni, vége a pihenésnek, vége egy számomra nagyonszép fejezetnek, egy szerelmes nyárnak. A szerelmes nyarat viszont követi a szerelmes ősz,majd a szerelmes tél és a szerelmes tavasz is, míg újra szerelmes nyár jön el:)És így tovább, míg Fordul a sorskerék.
De azért van ebben a szeptemberben számomra nagyonis szeretni való: 5-én évnyitó a Kővirágokban. Már júniusban felvettek,mégis annyira hihetetlen elhinni még mindig, hogy majd oda járhatok, és hogy itt minden lehetőség adott lesz, csak tudni kell élni vele. Szükség lesz a kitartásra és a sok tanulásra, a fejlődésre és nagyonsok energiára. Végre belevághatok életem egyik nagy álmába: igazán nagy és számomra értékes emberektől tanulhatok. Köztük olyasvalakitől is, aki mintha édesanyja lenne azoknak a színészeknek-énekeseknek, akiket annyira nagyon szeretek. Mintha ő lenne ennek az én egész utamnak a Start mezője. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Zsédának is ő volt egyik állomásán a Start. Aztán ottvan Dobrády Ákos, na és a szombaton X-faktorban feltűnt Takács Nikolas,hogy csak párat említsek a tehetségek közül. Szóval nagyon várom már, hogy milyen lesz, hogy milyen leszek, emg ez az egész tanév. Itt a magyar és az angol fakt, amik miatt elég ideges vagyok már most. Az angol még csak hagyján,remélem,jó lesz a tanár. De a magyar...nekem mintha kész "öngyilkosság" lenne. Nagyonsok könyvet kell elolvasnom majd. És eddig én nem a nagy olvasásomról voltam híres,sajnos:S Sosem volt türelmem könyvek előtt ülni a csendben, és így órákig ellenni. Nekem mindig a pörgés kell meg a zaj. De ebben a tanévben kénytelen leszek végre kicsit lenyugodni. A saját jövőm érdekében. Nem arról van szó, hogy lusta vagyok tanulni, hiszen azért vettem fel a magyar faktot, mert szeretem a verseket, az önkifejezést, a gondolatokat,az érzelmeket, a fogalmazást...tán blogot sem írnék,ha nem így lenne. Csak ez az olvasás az egyetlen az,ami nekem kicsit nehezebb. De megtanulom áthidalni az összes fenntartásomat, ami eddig e téren volt. Minden területnek van jobb-rosszabb része. A színészetnek-művészetnek számomra az olvasás a rosszabb. Viszont így lesz csak elég tág a látóköröm. ÉS ha ezen az olvasáson múlik az, hogy később boldoguljak,istenem,hát legyen. Kell a kihívás. Meg fogok küzdeni azért, amit el szeretnék érni. Művelt pedig csak akkor lehet az ember, ha sokat olvas. És kedvelt "idősebbjeim": Szirtes Tamás (a Madách igazgatója),Szikora János (rendező) vagy Huszti Péter(színész) is így jutottak oda, ahol most tartanak,amiket elértek.
Apropó, kedveltjeim...ma hazafelé megláttam az újságárusnál az új Maximát a címlapon Zsédával, így természetesen meg is vettem egyből. Hazaérve elolvastam a vele készített számomra eddigi legjobb,legtöbbet elmondó interjút. De nem csak a legtöbbet elmondó interjú ez. Adrienn gondolatait olvasva a saját nézeteimet, elképzeléseimet fedeztem fel. Tudtam eddig is, hogy nagyon hasonlít az ízlésünk, a stílusunk, tán még a személyiségünk is, többen mondták már. De hogy ennyire???! Létezik ilyen?
Lehet az, hogy valaki, akit valójában nem is igazán ismerek,- mert sajnos sok személyes kapcsolatom azért eddig még nem volt vele. Nem ültünk le egy teára, hogy megbeszéljük, miket is gondol ő az életről, a karrierről, hogy mi a siker titka...-ugyanazokat az érzéseket, ugyanazokat a nézeketet vallja, mint én? Vagy ez esetben: én gondolkozzak ugyanúgy, mint Magyarország dívája? Ki is emeltem néhány sort szövegkiemelővel,amiket most ide be is írok, hogy értsétek, miről beszélek.:
Zséda:"...nem cserélném el a munkával töltött hosszú éveket,az útkereséseimet a tehetségkutatók gyorsan jött karrierrjével." -hiszen énis ugyanezt mondtam már tavasztól: "Nem jelentkezek tehetségkutatóba.Megyek a Kővirágba,megpróbálom,és sokat tanulok,hogy úgy érjem el a célomat.A hirtelen jött siker utána hirtelen jött homállyal lehet egyenlő.Hopp,majd Kopp."
Zséda:"...igyekeztem minden alkalmat megragadni,hogy énekelhessek." -most ezt magyarázzam...:)?
Zséda:"...türelmesnek lenni volt a legnehezebb, és talán ma is ez a gyenge pontom."-anyáéktól folyton azt hallgatom, hogy türelmetlen vagyok,mindent rögtön szeretnék.Pedig az idő múlásával alakul minden,nem kell semmit sem siettetni.Ez tényleg nagyon igaz rám. Ha valamit szeretnék,azt rögtön,abban a pillanatban. Olykor túl heves vagyok.
Zséda:"...a türelemről legtöbbet a férjemtől tanultam."-najó, ez a férj szó nálam még "csak" Szerelmem. De ő a környezetemben a legtürelmesebb velem kapcsolatban. Mindig higgadtan,józan ésszel tud gondolkozni. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Zséda Szabolcsról mindig ugyanezt vallja.Ez kísérteties,hátborzongató és csodálatos:)
Zséda:"...olyannak szeret,amilyen valójában vagyok."-tehát Szabolcs Zsédát természetesen szereti,nem a 2 kg sminket. Micsoda hasonlóság,akárcsak minálunk...:)
Zséda:"...a francia nyelv is nagyon tetszik a fülemnek."-már évek óta franciát szeretnék tanulni;nekemis nagyon tetszik a kiejtése,a hangzása. Majd megvalósítom még:)
Zséda:"Nekem fontosak a barátságok. Szinte testvéri kapcsolatok ezek."-most ezt taglaljam?Számomra is nagyonfontosak a barátaim,az állandó,stabil barátságok:)
Hát ebből vegye le mindenki azt, amit gondol. Én már szine megijedtem,mikor ezeket olvastam. Szívesen leülnék ezek után Zsédával egy kávéra:)

Este 11,mangót eszem a gép előtt,és rámjött a blogolás:D Vagy az önkifejezés,vagy akármi:D
Annyira hagyom, hogy peregjenek az események, hogy minden nap történelem legyen, mindig vágyom arra, hogy ha ilyenkor este leülök, akkor vissza tudjam pörgetni a fejemben az előző napi, heti, havi eseményeket,és ha pl egy mondat nem jut eszembe, vagy egy délután, hogy pontosan hogy volt, teljesen kiakadok, hogy úristen, már most hogy felejtek, pedig nem akarok, sőt! Azt szeretném, hogy 10 év múlva is emlékezzek minden szép pillanatra, minden egyes pillantásra, érintésre és szóra...hogy újra át tudjak képzeletben élni mindent:) Ez nagyon a mániám... észre sem veszem, és azon kapom magam, hogy ülök, és agyalok, elképzelek és emlékezek. Ez történt szombaton is a sárvári fürdőben. Gondolkoztam egy adott napon, hogy akkor délután pontosan mi volt. Hát csak nem jutott eszembe... az előző nap meg az utána lévő megvolt, de az az egy nap nem. És persze mi lett a vége? Egy jó kis fejgörcs:D Szóval ez vagyok én. Vagy énekelek, esetleg néhány monológot gyakorlok vagy kitalálok:D vagy pedig ülök és emlékezek. De hihetetlen, hogy mennyire meg tudnak maradni bizonyos helyzetek. Van, hogy úgy érzem utólag, mintha megéltem volna dolgokat, közben csak képzelődtem...
Amúgy fura, mennyire telik az idő. Nemis vagyok még öre
g:D Mégis...szívesen lennék már egy 10essel előrébb. Vagy...nemis...csak kiváncsi vagyok, hogy mi lesz akkor az életemben. Jaj annyira szeretek azon álmodozni, hogy majd anyuka lehetek,meg feleség,meg...és az lenne a teljesség: énekesnő,vagy zenés színész. Nemkell a nagy hírnév, csak hadd csináljam azt, amiben félig otthon vagyok, a másik felét meg megtanulom. Lehet, hogy nemis olyan fontos az a nagy karrier, mint amiről a 21. századi nő álmodozik...lehet, hogy elég mindenből egy kicsi, és akkor lesz harmónia az életben. Például egy kis család, egy kis éneklés, idő erre is, arra is. Nem rohanni vissza a szülésből dolgozni, de nem is egyedül maradni. Nem a pénzt hajszolni, hanem boldogan és a legkevesebb stresszel élni. Egészségesnek maradni és megtartani azt a cseppnyi figyelmességet, ami boldogságot varázsol a mindennapokba.Az az odafigyelés, ami miatt most is boldog vagyok, amit minden percben meghálálnék a Szerelmemnek, és igyekszem is, ahogy csak tudom. Mert ilyen figyelmességet még sosem tapasztaltam. Azt hiszem ez az, amikor alázattal vagyok valaki iránt, ő is irántam, és emiatt annyira nyugodt vagyok, hogy úgy érzem, ennél több nem is kellhet. Így a nehéz napok is könnyebbek. Ha a karjaiba bújhatok, minden gond elszáll. Olyan, mintha akkor nem is itt lennék, hanem egy másik bolygón. Néha ilyenkor bekönnyezik a szemem, és rájövök, hogy pillanatnyilag nem az allergia teszi, hanem az a buta érzékenységem, ami megsiratja a legszebb pillanatokat. Amitől minden nap emlék lesz, amitől működik egy házasság, amitől szép az élet. Lehet, ez mind egy álomkép? Csak egy festett kép az agyamban, aminek szívesen élnék, de nehézségeit még nem láthatom?A számlákat, az adózást, azt az idióta politikát meg minden keserű részét ennek a szép kis idilli felnőtté válásnak...? Lehet. Sőt, biztosan így van. De amíg lehet, éljen bennem egy kis illúzió, ami miatt várhatom mindezt:) Ami ha el is jön, az még soká lesz,csak...miért is gondolkozom ilyeneken? Miért is ez a nagy előrerohanás? Kérdezhetné ezt most bárki. De ez nem előrerohanás. Csak valamiféle jövőkép keresése. De mi hozza ki ezt belőlem pont most? A Boldogság.Ilyen egyszerű az egész:)
Nőnek lenni ...ez mivel egyenlő pontosan?Feleség:
Nem biztos, hogy a naponta frissen lakkozott körmökkel,a 2 kg púderral, a minden táskában ott lapuló szájfénnyel és a magassarkúval. Nem az, persze mindig kell egy kis nőies csavar a megjelenéshez. De végülis egy nő nő tornacipőben,összefogott hajjal, smink nélkül és melegítőben is. Akkor is, ha éppen mosogat vagy süt, mikor égőt cserél, vagy a kertben gazol. Mikor nincs annyi idő egy napban, hogy minden 10 percben ellenőrizze a szemfestéket, mert mondjuk fel kell öltöztetni a kisgyereket,Anyuka: vagy másnapra főzni kell. Szóval pl Zséda is a képeken meg a koncerteken díva és köztiszteletnek örvendő Csodaénekesnő (ahogy Létray Ákos mondta),Énekesnő:
de például Avongyalogláson és a hétköznapokban egy farmer, lapos papucs és egy póló az, amikben látod. Semmi smink, semmi "mű" dolog. És mégis igazán nőies nő:)Mert kiegyensúlyozott és ragyog. S ha ez megvan, akkor minek is kéne több?Így megállapítható, hogy a nőiesség belülről fakad?

Nagyonmeleg van,aludni nemtudom hogy fogok tudni, szerintem csak forgolódás lesz.
Na de kicsit visszaemlékezek inkább múlthét ilyenkorra,mikor szintén nehezen aludtam el,de nem a meleg,hanem az izgatottság miatt.:) Holnap lesz egy hete hogy Gáborral Bükre utaztunk.3 boldog napot töltöttünk el, és ezt a 3 napot sosem fogom elfelejteni:) Életem legjobb nyaralása marad örökre:)Fura ezt most így mondani,de...mintha még sokkaljobban elmélyült volna bennem minden, hogy miket is érzek. Hogy miket is érzek? Huuuh, szavakba önteni azért lehetetlen,mert annyira természetfeletti érzéseknek élem meg, annyira különlegesnek, annyira őszintének, hogy valójában csak Ő érezheti:)Meg én, amit Ő érez:)Talán egy szóval: teljesség. Vagy harmónia...de még ezeknél is sokkal több:)Mindenesetre nagyon erős kötelék, amit azt kívánnám,hogy örökké tartson:]Életem eddigi legeslegszebb érzése:)
Hát emiatt a teljesség miatt érzem magam most kicsit hiányosnak. Ez érdekes,ugye?:) A hiány abból fakad, hogy elutazott tegnap hajnalban, és legközelebb júli 24-én látom újra. Már most annyira hiányzik:(:(:( De remélem nagyon jól van, és élvezi a gyönyörű környezetet:) Szívesen ott lennék vele, mellette:) Még sosem voltunk ilyen távol egymástól, hogy igazán kommunikálni sem tudunk:S De ittvan a blog, ebbe mindig írhatok arról, amit érzek, hát eddig is azt tettem, így lesz ezután is:)
Próbálom kicsit terelni a gondolataimat: meglátogattam Fannyt, eljárok futni( bizonyítva ezzel azt magamnak,hogy erős vagyok és kitartó. Ha a futást bírom, a hiányát is bírnom kell.),ma voltam palán Nikiékkel, holnap filmet nézünk, szombaton 3 család süt a Dunánánál: Nikiék, Bettiék,mi, este ice beach, vasánap tán strand,jövőhéten meg valamikor szervezünk egy csajbulit,mert már rég volt:)Jah, és elhatároztam,hogy tanulni is fogok:PMeglesz:D
Szóval jól betáblázom magam amellett, hogy itthon a házimunkákból kiveszem a részemet. Egyszerűen muszáj. Főleg hogy még Kővirágok tábor is elmaradt:(Pedig már vártam...
Najó, szerintem most nekiállok egy filmnek, aztán azon úgyis bealszok.Ajj....hiááány:( "Örökké tart, nem választ szét..." :)Szeretlek!(L)(L)(L)

Nah hali újra mindenkinek:)
Volt egy kis kihagyás, tudom, bocsi... csak úgy zajlik az élet április vége óta. Álmok válnak valóra, és emiatt belefeledkeztem az írásba. Inkább habzsoltam az életet, meg persze izgultam, meg sokminden volt. Csak pár dolgot említve:
1. Életem Egyetlen Drága Szerelme belépett az életembe, és ez sokmindenen változtatott. Úgyérzem rajtam is jóirányban sokat. Rá vártam eddig, ő a biztos támasz az életemben mostmár:)Köszönöm neki:)<3
2. Sikerült az angolt érettségi, 92%, jeee:)
3. FELVETTEK A KŐVIRÁGBA!!!- mennyit álmodoztam róla, mennyire nagyonnagyonnnagyonnagyon szerettem volna, mennyit gyakoroltam, izgultam, és most úgyérzem, jó helyre kerülök:)A lehető legjobb helyre. Annyira örülök h megfeleltem,h eddig minden jól alakult...remélem nagyonjó 3 év vár rám hétvégente Pesten, és tényleg sokat fejlődhetek még, képes leszek rá,bírni fogom,és tán a végén lesz majd valami nagy csoda,hogy folytathatnám tovább ezt az egészet,amire már lassan 6 éve vágyom.(:
4. Voltam Avongyalogláson, ahol beszélhettem Zsédával, koncertet is adott, szép idő volt,szóval az a nap is felejthetetlen marad :]
5. Láttam a József és a színes szélesvásznú álomkabát c. musicalt, ami így az egyik kedvencemmé vált:)
6. Újra Elizabethet néztem az Operettben, ismét állva tapsolt a közönség...immár 3-adszor nyújtott nagy élményt a történet:)
7.Jah, hát május 1. óta 18 lettem, ezt sem lehet kihagyni:) Életem legszebb szülinapja volt:)Teljesen kerek egész. Utólag is hálás vagyok érte a családnak,Édesemnek,Barátaimnak:]Tényleg felejthetetlen marad!:)
8.Amit nemlehet kihagyni. Babicsek Bernáttal találkoztunk a palán:D Felismert,köszönt,mosolygott,jaaa,és facebookon bejelölte magát a báli képeinken:DAmúgy ismerősnek is csak azokat igazolja vissza facen,akiket tényleg ismer,ezt ki is írta. Most akkor ezek szerint ismerőse vagyok egy színész-énekesnek?Hmm...nemrossz:)
És hogy mi jön mindezek után? Pénteken Bük Gáborral, szóval szép hétvége elébe nézek:) Aztán Kővirágok tábor, amitől szintén a legjobbakat várom. Úgyhogy majd mindezekről később:) Mindenkinek további szép nyarat! [:

Annyira szeretném... most valahogy mégjobban szeretnék menni a Kővirágokba, elkezdtem gyakorolni kimondottan a felvételire, és már egyre jobban várom június 6-át. Tuti, hogy halálra fogom izgulni magam, de ez a nap életem egyik fontos napja lesz. Legszívesebben már ott lennék, oda járnék, és minden olyan nagyonkülönleges lenne hétvégente. Kemény lenne, de ha egyszer ez érdekel mindennél jobban, akkor megéri sokat tanulni hétvégékre, és bizonyítani. Olyan emberek között lenni, akiknek az fontos, ami nekem is, és egyre magasabb lépcsőkre lépkedni. S ha majd akkor 6-án azt mondják, ott a helyem, áhh, egyelőre mást most nemis kérek egy ideig:) (jólvan, azért néha összefuthatnék majd Brasch Bencével, esetleg egyszer egy találkozó Zsédával?^^ jó,tudom,visszaveszek:D)