"Őrizlek téged-,Melletted nem félek. Érted élek. Tőled érzek. Többet érek.
Őrizlek végleg-,Két szívben egy élet.Ez az egy igaz lesz,lásd!"
/Zséda-Őrizlek Téged/

Hogyan is kezdjem? A két idézet azt hiszem, pont ide vág. Mind az, amit jobb oldalt apró betűkkel látsz, mind az, amit idézőjelben írtam.
Jól vagyok,higgadt vagyok és nyugodt. Kicsit alakultak a gondolataim az utóbbi napokban. Vasárnap volt az első napom a Kővirágokban, ami nagyon jó volt, sok mindenre most nyílt ki a szemem igazán. Úgy érzem, kezdem egyre reálisabban látni azt a világot, amiről tanulni is fogok, amibe már egy kicsit most belekósolhatok vasárnaponként. Mert ez megint egy lépcsőfok a kulisszák mögé, és rengeteg tapasztalatszerzési lehetőséget kínál. Amit tudtam eddig is, hogy nagy a verseny ezen a pályán, az most is kirajzolódott bennem. Azaz inkább csak most éreztem meg először igazán, hogy mekkora felelősséggel jár minden, hogy mennyi kitartás kell, magabiztosság, reális énkép. Nem tagadom, kicsit meg voltam szeppenve. Ez volt az első alkalom, hogy csupa olyan emberrel voltam körülvéve, akiknek mind egy a végcéluk: érvényesülés a zenei pályán, hírnév, ismeretségek, és persze egyre bővülő tudás. Sokan nagyon magabiztosak, tán egy-két ember már egy hajszállal jobban is annál, mint amit ez a pálya megkíván. Vagy legalábbis én így gondolom. Bár magamat nem tartom visszahúzódónak, félénknek vagy ilyesmi, most mégis valahogy ilyen voltam kicsit. Meglepett, sokan milyen hangosak voltak már az első napon, és lazák, lökték a szöveget-mindezt olyan biztossággal, mintha már minden bizonyos lenne a jövőjükkel kapcsolatosan. Belőlük biztos ezt hozta ki az első nap. Belőlem a félénkséget, a szerénységet, és az abszolut visszahúzódottságot. Nem szeretném azt, ha rá is kérdeznek felnőttek, tanárok, vagy bárki is erre az éneklés-dologra nálam, és én tárgyilagosan-nem a fellegekben járva-válaszolok,hogy igen, érdekel az éneklés, a musicalek,ez a világ,és kedvencem Zséda,- hogy úgy tűnjön, mintha én ezzel fel akarnék vágni, mintha emiatt többnek érezném magam bárki másnál. Ez is egy nehéz út, mint bármely más szakma. Sőt! Én most úgy látom, hogy még talán sokkal nehezebb is. Lelkileg nagyon rendben kell lenni, hogy tűrje az ember a pofonokat, a csalódásokat és a kritikákat. Tudom, itt még nem erről van szó, mégis rájöttem, hogy nem vagyok versenyző-alkat.Az baj,ha nem vagyok versenyző-típus? Nem akarok mindenkin átnézve, átgázolva elérni dolgokat. Nem szeretnék másokat túlszárnyalni és megmutatni, hogy de, én csakazértis jobb vagyok. Mert mindenki egy külön egyéniség. Csupán szépen nyugodtan tanulni, fejlődni, és majd ha már mindez megvan, akkor-ha hobbiként is-énekelni egy énekegyüttesben, mint pl a Cotton Club Singers (ami ma már Street Singers néven fut), vagy egy zenekar énekeseként dolgozni, vagy egy színháznál, csak mint színházi musical színész működni. Én nem akarok senkit sehonnan lesöpörni, sem feldúlt magánélettel küzködni. Egynesúlyba szeretném hozni a kettőt, és igen, szeretnék saját lemezt MAJD, ha már eljutottam arra a szintre-adja az ég,h sikerüljön. De azzal sem versenyezni, hogy hú, nekem legyen több az eladott példányszámom, meg saját magamtól elájulni...Az a legnagyobb hülyeség. Csak a gondolataimat szeretném majd átadni a zenében,természetesen, és ennyi. Hasonló stílust képviselni, mint ma Zséda vagy Szekeres Adrien. Vagy a színészek közül Nádasy Veronika, esetleg Polyák Lilla. Szóval nem a nagy hírnév és hatalmas csillogás a cél. Legyen egy közönség, aki kedveli azt, amit csinálok, aki vagyok. Annyi bőven elég.És akkor már mondhatom azt, hogy megérte:)A feljebb említett két színésznőt is gondolom, h kevesen ismerik. De azok igen, akiket érdekel a színház. És akkora "hírnév" már bőven megteszi. Akkor lehet mellette egy normális magánélet. És Adriennről is úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi években szólókarrierje már bejárt egy utat, és elért egy szintet, mint énekesnő, megmaradt ugyanannak a pápai lánynak, aki hajdanán volt. Nem szállt el magától, nem folyik a csapból, nem engedi celebnek nevezni magát, és tudja hol a határ az újságírókkal szemben.
Biztos őt is van, akik megvetik,- mert senkit sem szerethet mindenki-,de a közönsége megvan. Szerintem ennél többre ő sem vágyik:)

Szeptember 1, ezvan, elmúlt a nyár:/Pedig ez volt életem eddigi legeslegszebb nyara.Hosszú volt és tartalmas, mégis elillant egy szempillantás alatt. Ez már csak így van. 30 fokból egyik napról a másikra lett 18, eső és ború, mintha a természet sem kegyelmezne már nekünk. El van döntve, iskolába kell menni, vége a pihenésnek, vége egy számomra nagyonszép fejezetnek, egy szerelmes nyárnak. A szerelmes nyarat viszont követi a szerelmes ősz,majd a szerelmes tél és a szerelmes tavasz is, míg újra szerelmes nyár jön el:)És így tovább, míg Fordul a sorskerék.
De azért van ebben a szeptemberben számomra nagyonis szeretni való: 5-én évnyitó a Kővirágokban. Már júniusban felvettek,mégis annyira hihetetlen elhinni még mindig, hogy majd oda járhatok, és hogy itt minden lehetőség adott lesz, csak tudni kell élni vele. Szükség lesz a kitartásra és a sok tanulásra, a fejlődésre és nagyonsok energiára. Végre belevághatok életem egyik nagy álmába: igazán nagy és számomra értékes emberektől tanulhatok. Köztük olyasvalakitől is, aki mintha édesanyja lenne azoknak a színészeknek-énekeseknek, akiket annyira nagyon szeretek. Mintha ő lenne ennek az én egész utamnak a Start mezője. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Zsédának is ő volt egyik állomásán a Start. Aztán ottvan Dobrády Ákos, na és a szombaton X-faktorban feltűnt Takács Nikolas,hogy csak párat említsek a tehetségek közül. Szóval nagyon várom már, hogy milyen lesz, hogy milyen leszek, emg ez az egész tanév. Itt a magyar és az angol fakt, amik miatt elég ideges vagyok már most. Az angol még csak hagyján,remélem,jó lesz a tanár. De a magyar...nekem mintha kész "öngyilkosság" lenne. Nagyonsok könyvet kell elolvasnom majd. És eddig én nem a nagy olvasásomról voltam híres,sajnos:S Sosem volt türelmem könyvek előtt ülni a csendben, és így órákig ellenni. Nekem mindig a pörgés kell meg a zaj. De ebben a tanévben kénytelen leszek végre kicsit lenyugodni. A saját jövőm érdekében. Nem arról van szó, hogy lusta vagyok tanulni, hiszen azért vettem fel a magyar faktot, mert szeretem a verseket, az önkifejezést, a gondolatokat,az érzelmeket, a fogalmazást...tán blogot sem írnék,ha nem így lenne. Csak ez az olvasás az egyetlen az,ami nekem kicsit nehezebb. De megtanulom áthidalni az összes fenntartásomat, ami eddig e téren volt. Minden területnek van jobb-rosszabb része. A színészetnek-művészetnek számomra az olvasás a rosszabb. Viszont így lesz csak elég tág a látóköröm. ÉS ha ezen az olvasáson múlik az, hogy később boldoguljak,istenem,hát legyen. Kell a kihívás. Meg fogok küzdeni azért, amit el szeretnék érni. Művelt pedig csak akkor lehet az ember, ha sokat olvas. És kedvelt "idősebbjeim": Szirtes Tamás (a Madách igazgatója),Szikora János (rendező) vagy Huszti Péter(színész) is így jutottak oda, ahol most tartanak,amiket elértek.
Apropó, kedveltjeim...ma hazafelé megláttam az újságárusnál az új Maximát a címlapon Zsédával, így természetesen meg is vettem egyből. Hazaérve elolvastam a vele készített számomra eddigi legjobb,legtöbbet elmondó interjút. De nem csak a legtöbbet elmondó interjú ez. Adrienn gondolatait olvasva a saját nézeteimet, elképzeléseimet fedeztem fel. Tudtam eddig is, hogy nagyon hasonlít az ízlésünk, a stílusunk, tán még a személyiségünk is, többen mondták már. De hogy ennyire???! Létezik ilyen?
Lehet az, hogy valaki, akit valójában nem is igazán ismerek,- mert sajnos sok személyes kapcsolatom azért eddig még nem volt vele. Nem ültünk le egy teára, hogy megbeszéljük, miket is gondol ő az életről, a karrierről, hogy mi a siker titka...-ugyanazokat az érzéseket, ugyanazokat a nézeketet vallja, mint én? Vagy ez esetben: én gondolkozzak ugyanúgy, mint Magyarország dívája? Ki is emeltem néhány sort szövegkiemelővel,amiket most ide be is írok, hogy értsétek, miről beszélek.:
Zséda:"...nem cserélném el a munkával töltött hosszú éveket,az útkereséseimet a tehetségkutatók gyorsan jött karrierrjével." -hiszen énis ugyanezt mondtam már tavasztól: "Nem jelentkezek tehetségkutatóba.Megyek a Kővirágba,megpróbálom,és sokat tanulok,hogy úgy érjem el a célomat.A hirtelen jött siker utána hirtelen jött homállyal lehet egyenlő.Hopp,majd Kopp."
Zséda:"...igyekeztem minden alkalmat megragadni,hogy énekelhessek." -most ezt magyarázzam...:)?
Zséda:"...türelmesnek lenni volt a legnehezebb, és talán ma is ez a gyenge pontom."-anyáéktól folyton azt hallgatom, hogy türelmetlen vagyok,mindent rögtön szeretnék.Pedig az idő múlásával alakul minden,nem kell semmit sem siettetni.Ez tényleg nagyon igaz rám. Ha valamit szeretnék,azt rögtön,abban a pillanatban. Olykor túl heves vagyok.
Zséda:"...a türelemről legtöbbet a férjemtől tanultam."-najó, ez a férj szó nálam még "csak" Szerelmem. De ő a környezetemben a legtürelmesebb velem kapcsolatban. Mindig higgadtan,józan ésszel tud gondolkozni. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Zséda Szabolcsról mindig ugyanezt vallja.Ez kísérteties,hátborzongató és csodálatos:)
Zséda:"...olyannak szeret,amilyen valójában vagyok."-tehát Szabolcs Zsédát természetesen szereti,nem a 2 kg sminket. Micsoda hasonlóság,akárcsak minálunk...:)
Zséda:"...a francia nyelv is nagyon tetszik a fülemnek."-már évek óta franciát szeretnék tanulni;nekemis nagyon tetszik a kiejtése,a hangzása. Majd megvalósítom még:)
Zséda:"Nekem fontosak a barátságok. Szinte testvéri kapcsolatok ezek."-most ezt taglaljam?Számomra is nagyonfontosak a barátaim,az állandó,stabil barátságok:)
Hát ebből vegye le mindenki azt, amit gondol. Én már szine megijedtem,mikor ezeket olvastam. Szívesen leülnék ezek után Zsédával egy kávéra:)