Először is kezdem azzal, hogy már úgy tűnik, visszaáll minden nagyjából a normális kerékvágásba, a kisiklott dolgok újra helyre kerülnek, mert azért mégsem kellett csalódnom sokmindenkiben, szerencsére a régi barátok igaziak, ha jól érzem[: Lassan úgyis ittvan a karácsony, és ezeket az időket nyugiban kell eltölteni, remélem, ígylesz.
Dehát akkor inkább írok a tegnap estéről, mert hát az még ígyis felfoghatatlan, pedig megtörtént:)Szóval Zséda koncert volt a Széchenyi-téren (igen, végre, Zséda, itt=)de vártam már*.*). Renivel kimentünk már fél 7-re, hogy legyen helyünk elöl, és szerencsére pont jókor érkeztünk, mert aztán beállt a tömeg a színpad elé. Ottvolt a zenekara, hangoltak, állítgattak... és bennem fokozódott az izgalom, percről percre... betegesen odavagyok érte, és ez a betegség remélem örökre megmarad=D Aztán mikrofonpróbánál Zséda már hátulról beleénekelt a mikrofonba, és vááá...már alig vártam, hogy láthassam, hogy ott legyen előttem, a színpadon:) Aztán koncert-kezdet előtt már Fanny is megérkezett, és így 3-an lehettünk fül-és szemtanúi legelöl az első Széchenyi-téri Zséda-koncertnek:]A koncert elkezdődött, hasonló sorrendben követték egymást a számok, mint Komáromban, vagy a nagykoncerten, persze itt csak a töredéke hangzott el az arénai shownak. Szóval Zséda ott énekelt előttünk, én persze már megint nem tudtam visszafogni magam, és végigénekeltem vele az összes dalt:D Annyira jó érzés volt, hogy erre felfigyelt, sokszor rámmosolygott, integetett, és a Mindhalálig mellettem c-ű szám vége felé odahívott a színpad elejéhez teljesen, lenyújtotta a mikrofont, és a refrént úgy énekeltük el ketten, hogy egy sort énekelt ő-egyet én, és így tovább. Magyarul duetteztünk.Úristen!!!Duetteztem, ZSÉDÁVAL!*o* Olyan boldog voltam, hogy ez velem megtörténhet, hogy nem hiába imádom ennyire, és hogy sosem csalódom benne, az egyetlen nagy-nagy példaképemben:)Nagyon hálás vagyok a sorsnak, és persze Neki, hogy ez megvalósulhatott:)Azt mondta:"Nagyon szép volt" és küldött egy puszit...aztaaa...és így mosolyogtak rám az emberek, én meg zavaromban azt sem tudtam, mit tegyek. Csak mosolyogtam, meg a sálamat gyűrögettem. Nem sokkal ezután egyik szám közben lenyújtotta a kezét, hogy megfogjam... komoly, ez már full sok jó volt=] Majd odamentünk hozzá koncert után gratulálni, és egy közös képet készíteni.Nem sikerült túl jól, mert a fények levágták a kép felét, és a szemünk is piros...de azért emlék:
Nagyon közvetlen volt, és szerény. Pedig milyen nagy is ő sokunk szemében:)Egy Díva, Anyuka, Énekesnő, Feleség... Úgyhogy ezt a tegnapi napot soha nem fogom elfelejteni:) Tegnap volt a féléves évfordulója a nagykoncertnek is, ez is megtörtént... és így búcsúzott mosolyogva: "Találkozunk még:)"

Kellett ez a szünet, hogy nem írtam. Nem voltam olyan lelkiállpotban, hogy sikerüljön kihozni magamból a legjobbat, de most mégis valami annyira de annyira feldobott:)...és nem akarom elkiabálni, de ez most nagyon boldoggá tesz, és nagyonnagyon remélem, hogy sikerül, és össze fog jönni az egész:)
Szóval kb újra kellett értékelnem a dolgokat az utóbbi pár hétben, de már így nem is bánom. És mivel úgy gondolom, hogy semmi sincs véletlenül, hanem ha van valami nagyon rossz dolog, az is csak azért történik, hogy utána még jobban tudd építeni a dolgokat az életedben. Nehéz volt összeszedni magam, de szerencsére az segített, hogy sokmindenben hiszek az életben.És nem utolsó sorban: én ismerem magamat, tudom, mit teszek, és mit mondok. Az pedig már egyáltalán nem érdekel, hogy kik miket költenek rólam. Szánalmas, hogy nem tudják lekötni magukat 17 évesen, csak másnak próbálnak keresztbe tenni minden ok nélkül. Én nem rúgok bele másba, valahogy nem illene hozzám...de belémrúgtak. És innentől nincs miről beszélni...
Vannak olyan erős dolgok, amik folyton előrefelé húznak, és nem engedik, hogy sokáig csüggedjek. A célok, a koncertek, az, hogy vááá, imádom Brasch Bencét, és mostmár vetekszik lassan Horváth Tomival, hogy ki legyen a kedvencem:D Szóval én minden tehetségkutatót imádok, és a mostani Csillag születikből egy részt sem hagynék ki. Inkább szombat este hazajövök korábban arról a helyről, ahol vagyok, csakhogy élőben nézhessem a tv-ben, izguljak értük, és reménykedjek, hogy hátha egyszer majd nekemis összejön valami hasonló. De már ez is annyira felpörget, hogy hihetetlen:D meg persze ottvan a zsűriben Szirtes Tamás, aki a Madách rendezője, igazgatója, és nagyra becsülöm az egész embert, a jellemét, meg ahogy kifejezi magát...a nagypapám volt hasonló:')Ő is rendezett még fiatal korában, és tényleg ezek az emberek olyanok, hogy sokat tudnak, mégsem beképzeltek. Itt a lényeg;)Aztán Oroszlán Szonja, húú:D Hát ehhez csak annyit fűznék, hogy Édeskettes 3asban:)
És holnap megjelenik a Zséda koncertshow dvd, és duplalemezes cd!!!Hát most mondjam, hogy nem várom?:D Nah és akkor kitérek arra a dologra, amit bejegyzésem legelején említettem meg, arra a nagy boldogságra:) Hát az nem más, mint a Kővirágok Énekiskola. Ma anya beszélt Kővári Judittal, az igazgatóval telefonon (Zséda volt énektanára=]), és állítólag nagyon kedves volt. Megtudta, hogy 3. éve énekelek, 9. éve énekkarba járok, és hogy érdekelne ez az énekiskola, ami hétvégente működik Pesten. Januárban felmegyünk hozzá, és eldől, érdemes-e felvételiznem tavasszal. Már régóta tervezem, hogy megpróbálom, de most elhatároztam magam. Majd kiderül, mi lesz belőle:)