A legszebb az egészben végigjárni az utat. Igen. A cél maga az út.
2010. január 24., vasárnap

Ez a nap nagyon sokat jelent nekem. "Most valami elkezdődött." "Mertem egy nagyot álmodni." Igaz, az a szint még nagyonnagyon messze van tőlem, amilyen magasan az az ember áll, aki ezeket mondta (Zs.:)), számomra mégis most valami elkezdődött. És ehhez kellett sokat álmodni, hogy egyáltalán idáig eljuthassak, az első nagyobb lépcsőfokig: Kővirágok Énekiskola. Ezt korábban is említettem már, hiszen ide jár Brasch Bence, az igazgatónőnél, Kővári Juditnál tanult Zséda, Dobrády Ákos, Szekeres Adrien, és megannyi musicalszínész. Most úgy látszik, kezd kirajzolódni az utam, ami már eddig is valamerre vezetett. Valamerre... a keresgélésbe. És most megtalálta a legjobb irányt. Ma voltam a Kővirágok Énekisolában, hogy meghallgasson Kővári Judit: milyen a hangom, lenne-e értelme felvételiznem, ha igen, akkor segítsen. Annyira, de annyira féltem, hogy mi lesz. Elég jó leszek-e, mert néztem és hallgattam videókat, és ide nagyonnagyon szép hangú fiatalok járnak. A másik meg az, hogy Kővári Judit véleménye már megad egy erős alapot. Nagy tudású tanár, és ugye kik kerültek ki a keze alól...hát az egyik pont Zséda:) Ezért mérvadónak vettem azt, amit majd mond. Bementünk egy terembe, és megkért, hogy beszéljek magamról. Én elmeséltem neki, h 9 éve énekkaros vagyok, fellépések, akkor most a sulival a fellépések, zenesuli 3 éve, színházimádat 7 éves korom óta, meghallgatás tavaly ősszel az Operettben, Zsédával való éneklés, és ZsédaZsédaZsédaZséda:) Mindezekkel elkápráztattam, örült ezeknek a dolgoknak:) Zsédára pedig azt mondta: "Olyan, mintha a lányom lenne. Na, majd megmondom neki, hogy ennyire szereted.:)" Aztán egyik magnó sem játszotta le az alapjaimat, amiket vittem, tehát a tanárnő leült, és azt mondta: "Akkor accapella(=zene nélküli éneklés)".Én:"Melyiket?"T.:"Csillagok aranya." Oké, elénekeltem kb a feléig, de tökjó volt, mert ahogy elkezdtem énekelni, hallottam, h jó a terem akusztikája, ez sokat segített. Kővári Judit teljesen el volt kápráztatva a hangomtól, és mondta,h. mondjam meg az énektanáromnak, h. nagyon jól megtanította a technikákat is. És szépen nyújtom a hangokat, vagy vmi ilyesmi. Aztaaa, hát ennek a véleménynek el lehet képzelni, hogy örültem.(= Aztán elénekeltem neki egsy népdalt, majd skáláztunk kicsit zongoránál, hogy megnézze, mekkora a hangterjedelmem. Egy dallamot egyből el kellett énekelnem 2 oktávval lejjebb is, ami azért nem volt semmi feladat. És ilyeneket mondott közben: "Gyönyörű! Nagyon szép!" Hát én nem hittem a fülemnek...nem hittem volna, hogy így fog tetszeni neki, amit csinálok, és a technikám. Mondjuk az szerencse volt,h. eleget ittam előtte (teát:D;D), és a hangom rendben volt, egyáltalán nem rekedtem be. Majd elmondtam Júlia a monológját, amiben aztán sokat segített, h. miként tudnám jobban előadni, és nagyon tetszett neki, h. egyből vettem mindig a lapot. Azt mondta, ráérzek a dolgokra, és jólnevelt vagyok. Valamint az is látszik rajtam, hogy jól tanulok (hát, remélem jó lesz a 2. félévem,mert eddig nem fényes:P), mert az énekléshez is szorgalom meg odafigyelés, megfigyelés kell, ami látszik, hogy nálam működik. Nagyon levette a dolgokat. Csak néztem:O A végén még segített, miket vihetnék majd a tavaszi felvételire, és látszott, szimpatizál velem, amit reméltem:)Kicsit mesélt Bencéről is :)...Szóval nagyon örülök, hogy sikerült kellőképpen felkészülnöm, és megfeleltem az elvárásainak. Mostmár a felvételi lebeg a szemem előtt, mert ott egy egész bizottság lesz. Igyekszem minél jobban felkészülni rá, ahogyan a maira is tettem. De ez a ma már eleve egy ajándék. Erőt és hitet adott, sugárzott, és figyelt rám. Egy szó csak a megfelelő erre: köszönöm. :)


