A könnyeimben csillant,mi bánat volt~
2009. augusztus 14., péntek
Fura hangulatom van ma...nem mondanám,hogy rosszkedv vagy ilyesmi.Inkább érzékeny?
Délelőtt beültem a tv elé Szomszédokat nézni, ismétlés. Ez a sorozat ugye akkor ment, mikor még kicsi voltam. Emlékszem, hogy anyáék nézték, és énis beültem néha elé. Bár nem sokat érthettem belőle...most viszont annál többet. Pont karácsonyos rész volt...és ugye pár napja írtam, hogy olyan karácsonyos hangulatom van. Annyira megható volt az egész téma benne meg minden, hogy én hülye már megint - és ezellen nem tudok mit tenni - sírva fakadtam. Rendesen elkezdtem zokogni. Tiszta gáz... valahogy így eszembejutott a gyerekkorom, meghogy néha még visszavágyom, hogy legyen újra olyan, mint akkor. Annyit változott minden...Jó felnőni, és a múltkor írtam pont, hogy a jövő kérdése foglalkoztat, stb...most meg kicsit visszavágyódtam a múltba. Dehát van ez így. Azért jó emlékezni sokmindenre...csak ez a legrosszabb, mikor nem tudok mit tenni, és elérzékenyülök. Lásd: Zséda koncert legelején, mikor Adrit engedték le az aréna plafonjáról egy ilyen kötélszerű dolgon, amihez hozzá volt rögzítve a derekánál, és közben énekelt, és így kezdődött a koncert, akkor is az örömtől, hogy ott lehetek, midezt láthatom, hallhatom és átélhetem...könnybe lábadt a szemem.
De olyan nagyszerű érzés volt...:) Sokkal többet ér, mintha vennék egy 20.000 ft-os felsőt, vagy egy 10.000 ft-os ékszert. Az számomra nem érték. Megunom és elrakom. De egy koncert, egy színház vagy egy buli örökre megmarad bennem. Bármikor fel tudom idézni, akár fényképeket nézegetve is. Na ezekért a dolgokért érdemes élni[=
Délelőtt beültem a tv elé Szomszédokat nézni, ismétlés. Ez a sorozat ugye akkor ment, mikor még kicsi voltam. Emlékszem, hogy anyáék nézték, és énis beültem néha elé. Bár nem sokat érthettem belőle...most viszont annál többet. Pont karácsonyos rész volt...és ugye pár napja írtam, hogy olyan karácsonyos hangulatom van. Annyira megható volt az egész téma benne meg minden, hogy én hülye már megint - és ezellen nem tudok mit tenni - sírva fakadtam. Rendesen elkezdtem zokogni. Tiszta gáz... valahogy így eszembejutott a gyerekkorom, meghogy néha még visszavágyom, hogy legyen újra olyan, mint akkor. Annyit változott minden...Jó felnőni, és a múltkor írtam pont, hogy a jövő kérdése foglalkoztat, stb...most meg kicsit visszavágyódtam a múltba. Dehát van ez így. Azért jó emlékezni sokmindenre...csak ez a legrosszabb, mikor nem tudok mit tenni, és elérzékenyülök. Lásd: Zséda koncert legelején, mikor Adrit engedték le az aréna plafonjáról egy ilyen kötélszerű dolgon, amihez hozzá volt rögzítve a derekánál, és közben énekelt, és így kezdődött a koncert, akkor is az örömtől, hogy ott lehetek, midezt láthatom, hallhatom és átélhetem...könnybe lábadt a szemem.
De olyan nagyszerű érzés volt...:) Sokkal többet ér, mintha vennék egy 20.000 ft-os felsőt, vagy egy 10.000 ft-os ékszert. Az számomra nem érték. Megunom és elrakom. De egy koncert, egy színház vagy egy buli örökre megmarad bennem. Bármikor fel tudom idézni, akár fényképeket nézegetve is. Na ezekért a dolgokért érdemes élni[=
