Mióta hazajöttem vasárnap, csak úgy peregnek a napok, az álmok, gyülekeznek a kérdések,találkoznak az érzések, és még sorolhatnám, de inkább belekezdek.
Tehát a hétfő és a kedd vásárlással telt. Pankával elindultunk, és megvettünk mindent, ami a sulikezdéshez kellhet. Szerdán délután pedig mentünk sátrazni Fannykámhoz.Panka,Bálint,Máté meg én.Jó kis este-éjszaka volt:DPersze nem ittunk semmit, és elaludtunk 11kor;).Másnap(osan) pedig elmentünk a könyvekért Fannyval és Pankával, aztán mi még Filyammal lesétáltunk a teniszpályához, hogy meglátogassuk egyetlen drága régen látott Bandibánkat:D Kértünk tőle időpontot, amit meg is kaptunk: hétfő este fél7-kor tenisz. Már nagyonvárom, mert június eleje óta nem voltunk órán. Ezután kiterültünk a Dunaparton, pihentünk, majd hazasétáltunk. Én még beugrottam a Pankához fél 7 után, mert kocsival mentünk egy rokonhoz a családdal, és a sátrát nálunk hagyta, nem akartuk a tegnapi hőségben még azt is cipelni hozzájuk. Úgyhogy este bevittem hozzá. A nagymamája nyitott ajtót, aki egy udvarban lakik velük. Én bementem Pankához a nappalin át a szobájához érve, ahol már hallottam, hogy bent szól valami rockzene. Bementem a szobába, ő ott aludt az ágyon, mellette a laptop, és szól a zene. Hát leraktam az ágya mellé a sátrat, aztán kijöttem.De eszembe jutott egy idézet: "A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy." Tisztára olyan feeling volt:)Kíváncsi vagyok, mit gondolt, mikor felébredt, és meglátta maga mellett a cuccait:)
Éjjel nagyon érdekes álmom volt. Azt hiszem, riporter voltam, de csak úgy alkalmilag. Itthon voltam, mikor valaki csengetett. Kimentem a kapuhoz, ajtót nyitottam, és Feke Pali művészúrral találtam szembe magamat, aki sietve jött be az udvarra. Az álmomnak ez a része véget is ért ekkor, mert egy új, hasonló álom kezdődött el: Ugyanúgy itthon voltam, riporterként, újól csengetett valaki, én kimentem, ajtót nyitottam, mikor Zséda állt az ajtóban. Meg sem tudtam szólalni a meglepettségtől. Interjúra jött, és valamit magyarázott, de arra nem nagyon tudtam figyelni, annyira hatás alatt voltam. Arra emlékszem, hogy könnybe lábadt a szemem (ahogy az szokott, ha valami nagyonnagyon kellemes érzés önt el olykor, és elérzékenyülök), mikor rámmosolygott, és azt mondta: "-Ismerem ezt a nézést:)"-ami az én felfogásomban és gondolataimban azt jelentette: "-Ismerem ezt a nézést. Te megilletődtél, a rajongóm vagy, csodálsz, és ez annyira aranyos...". Majd átölelt, és ezzel az álom végetért. Felébredtem, és éreztem a bőrömön még az ölelést, hallottam a hangját, annyira átéltem az egészet:) Nagyonszépvolt... . Azt mondják, az ember azzal álmodik, ami foglalkoztatja, amin agyal elalvás előtt. Én nem agyaltam se Zsédán se Feke Palin elalvás előtt, viszont mindkét ember foglalkoztat és már sokat adott nekem a hangjával, fellépésével.Sokat tudnak [=. Találtam is egy képet, amin mindketten rajta vannak:
Ma pedig végre kialudtam magamat, aztán elmentem a Szabinához (fodrászom). Megint tökjól levágta a hajamat, teccik:).Jajj, annyira várom már a sulit:P Persze nem a tanulás, hanem a környezet miatt. Új osztály, benne pár ember, akik már most is fontosak, és sokan, akiket még nem ismerek. Kihívás, és ez jó=). Kicsit új világ, és néha jól jön az újítás. Szerintem ettől pörög az élet, válik tartalmassá és élvezhetővé. De persze még itt lebeg előttem a kérdés: Milyen lesz? Erre talán majd jövő héten tudok válaszolni, hogy az elején milyen érzés. De lehet, hogy mást mondok majd 4 hónap után. Ahogy mondani szokták: ez még a jövő zenéje. Addigis élvezem a hétvégét, ma megyek Győrbe Dobrády Ákos koncertre, holnap pedig beachre bulizni.