Kétségben, álmokban. Gyöngyökkel, rongyokban. Könnyek közt, mámorban. Mennyekben, poklokban.
2010. január 12., kedd

"Mikor eljön támad a szél, túl sokat ígér. Már nem akarod látni a napot. Úgy sodor az éj a szíveden át."
Nemtudom, és össze vagyok zavarodva. Valójában azt sem tudom, hogy én mit akarok. Szóval: fogalmam sincs. Majd alakítja az élet,ahogy akarja.
Hm...és holnap énekvizsga. Ehhez képest hulla fáradt vagyok már két napja, mert alig alszom. Sok hülye beadandó izé... és akkor még a némettz is-.- Holott a gondolataim valahol teljesen máshol járnak. Jah, mai táplálékbevitel: 2 kanál főzelék, 2 mandarin (y) Miért nem tudok enni? Miért nincs étvágyam? Ez már megint annak a tünete... meg az is, hogy egésznap görcsben volt a gyomrom, estig. Hogy lehet még ennyi idő után is nagyon nagy fájdalmat és hihetetlenül kellemes izgulást érezni? Így volt azelőtt is... de mikor volt már az... azóta tényleg Fordult a sorskerék, készült egy új regény :/
