Este 11,mangót eszem a gép előtt,és rámjött a blogolás:D Vagy az önkifejezés,vagy akármi:D
Annyira hagyom, hogy peregjenek az események, hogy minden nap történelem legyen, mindig vágyom arra, hogy ha ilyenkor este leülök, akkor vissza tudjam pörgetni a fejemben az előző napi, heti, havi eseményeket,és ha pl egy mondat nem jut eszembe, vagy egy délután, hogy pontosan hogy volt, teljesen kiakadok, hogy úristen, már most hogy felejtek, pedig nem akarok, sőt! Azt szeretném, hogy 10 év múlva is emlékezzek minden szép pillanatra, minden egyes pillantásra, érintésre és szóra...hogy újra át tudjak képzeletben élni mindent:) Ez nagyon a mániám... észre sem veszem, és azon kapom magam, hogy ülök, és agyalok, elképzelek és emlékezek. Ez történt szombaton is a sárvári fürdőben. Gondolkoztam egy adott napon, hogy akkor délután pontosan mi volt. Hát csak nem jutott eszembe... az előző nap meg az utána lévő megvolt, de az az egy nap nem. És persze mi lett a vége? Egy jó kis fejgörcs:D Szóval ez vagyok én. Vagy énekelek, esetleg néhány monológot gyakorlok vagy kitalálok:D vagy pedig ülök és emlékezek. De hihetetlen, hogy mennyire meg tudnak maradni bizonyos helyzetek. Van, hogy úgy érzem utólag, mintha megéltem volna dolgokat, közben csak képzelődtem...
Amúgy fura, mennyire telik az idő. Nemis vagyok még öre
g:D Mégis...szívesen lennék már egy 10essel előrébb. Vagy...nemis...csak kiváncsi vagyok, hogy mi lesz akkor az életemben. Jaj annyira szeretek azon álmodozni, hogy majd anyuka lehetek,meg feleség,meg...és az lenne a teljesség: énekesnő,vagy zenés színész. Nemkell a nagy hírnév, csak hadd csináljam azt, amiben félig otthon vagyok, a másik felét meg megtanulom. Lehet, hogy nemis olyan fontos az a nagy karrier, mint amiről a 21. századi nő álmodozik...lehet, hogy elég mindenből egy kicsi, és akkor lesz harmónia az életben. Például egy kis család, egy kis éneklés, idő erre is, arra is. Nem rohanni vissza a szülésből dolgozni, de nem is egyedül maradni. Nem a pénzt hajszolni, hanem boldogan és a legkevesebb stresszel élni. Egészségesnek maradni és megtartani azt a cseppnyi figyelmességet, ami boldogságot varázsol a mindennapokba.Az az odafigyelés, ami miatt most is boldog vagyok, amit minden percben meghálálnék a Szerelmemnek, és igyekszem is, ahogy csak tudom. Mert ilyen figyelmességet még sosem tapasztaltam. Azt hiszem ez az, amikor alázattal vagyok valaki iránt, ő is irántam, és emiatt annyira nyugodt vagyok, hogy úgy érzem, ennél több nem is kellhet. Így a nehéz napok is könnyebbek. Ha a karjaiba bújhatok, minden gond elszáll. Olyan, mintha akkor nem is itt lennék, hanem egy másik bolygón. Néha ilyenkor bekönnyezik a szemem, és rájövök, hogy pillanatnyilag nem az allergia teszi, hanem az a buta érzékenységem, ami megsiratja a legszebb pillanatokat. Amitől minden nap emlék lesz, amitől működik egy házasság, amitől szép az élet. Lehet, ez mind egy álomkép? Csak egy festett kép az agyamban, aminek szívesen élnék, de nehézségeit még nem láthatom?A számlákat, az adózást, azt az idióta politikát meg minden keserű részét ennek a szép kis idilli felnőtté válásnak...? Lehet. Sőt, biztosan így van. De amíg lehet, éljen bennem egy kis illúzió, ami miatt várhatom mindezt:) Ami ha el is jön, az még soká lesz,csak...miért is gondolkozom ilyeneken? Miért is ez a nagy előrerohanás? Kérdezhetné ezt most bárki. De ez nem előrerohanás. Csak valamiféle jövőkép keresése. De mi hozza ki ezt belőlem pont most? A Boldogság.Ilyen egyszerű az egész:)
Nőnek lenni ...ez mivel egyenlő pontosan?Feleség:
Nem biztos, hogy a naponta frissen lakkozott körmökkel,a 2 kg púderral, a minden táskában ott lapuló szájfénnyel és a magassarkúval. Nem az, persze mindig kell egy kis nőies csavar a megjelenéshez. De végülis egy nő nő tornacipőben,összefogott hajjal, smink nélkül és melegítőben is. Akkor is, ha éppen mosogat vagy süt, mikor égőt cserél, vagy a kertben gazol. Mikor nincs annyi idő egy napban, hogy minden 10 percben ellenőrizze a szemfestéket, mert mondjuk fel kell öltöztetni a kisgyereket,Anyuka: vagy másnapra főzni kell. Szóval pl Zséda is a képeken meg a koncerteken díva és köztiszteletnek örvendő Csodaénekesnő (ahogy Létray Ákos mondta),Énekesnő:
de például Avongyalogláson és a hétköznapokban egy farmer, lapos papucs és egy póló az, amikben látod. Semmi smink, semmi "mű" dolog. És mégis igazán nőies nő:)Mert kiegyensúlyozott és ragyog. S ha ez megvan, akkor minek is kéne több?Így megállapítható, hogy a nőiesség belülről fakad?