Szeptember 1, ezvan, elmúlt a nyár:/Pedig ez volt életem eddigi legeslegszebb nyara.Hosszú volt és tartalmas, mégis elillant egy szempillantás alatt. Ez már csak így van. 30 fokból egyik napról a másikra lett 18, eső és ború, mintha a természet sem kegyelmezne már nekünk. El van döntve, iskolába kell menni, vége a pihenésnek, vége egy számomra nagyonszép fejezetnek, egy szerelmes nyárnak. A szerelmes nyarat viszont követi a szerelmes ősz,majd a szerelmes tél és a szerelmes tavasz is, míg újra szerelmes nyár jön el:)És így tovább, míg Fordul a sorskerék.
De azért van ebben a szeptemberben számomra nagyonis szeretni való: 5-én évnyitó a Kővirágokban. Már júniusban felvettek,mégis annyira hihetetlen elhinni még mindig, hogy majd oda járhatok, és hogy itt minden lehetőség adott lesz, csak tudni kell élni vele. Szükség lesz a kitartásra és a sok tanulásra, a fejlődésre és nagyonsok energiára. Végre belevághatok életem egyik nagy álmába: igazán nagy és számomra értékes emberektől tanulhatok. Köztük olyasvalakitől is, aki mintha édesanyja lenne azoknak a színészeknek-énekeseknek, akiket annyira nagyon szeretek. Mintha ő lenne ennek az én egész utamnak a Start mezője. És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Zsédának is ő volt egyik állomásán a Start. Aztán ottvan Dobrády Ákos, na és a szombaton X-faktorban feltűnt Takács Nikolas,hogy csak párat említsek a tehetségek közül. Szóval nagyon várom már, hogy milyen lesz, hogy milyen leszek, emg ez az egész tanév. Itt a magyar és az angol fakt, amik miatt elég ideges vagyok már most. Az angol még csak hagyján,remélem,jó lesz a tanár. De a magyar...nekem mintha kész "öngyilkosság" lenne. Nagyonsok könyvet kell elolvasnom majd. És eddig én nem a nagy olvasásomról voltam híres,sajnos:S Sosem volt türelmem könyvek előtt ülni a csendben, és így órákig ellenni. Nekem mindig a pörgés kell meg a zaj. De ebben a tanévben kénytelen leszek végre kicsit lenyugodni. A saját jövőm érdekében. Nem arról van szó, hogy lusta vagyok tanulni, hiszen azért vettem fel a magyar faktot, mert szeretem a verseket, az önkifejezést, a gondolatokat,az érzelmeket, a fogalmazást...tán blogot sem írnék,ha nem így lenne. Csak ez az olvasás az egyetlen az,ami nekem kicsit nehezebb. De megtanulom áthidalni az összes fenntartásomat, ami eddig e téren volt. Minden területnek van jobb-rosszabb része. A színészetnek-művészetnek számomra az olvasás a rosszabb. Viszont így lesz csak elég tág a látóköröm. ÉS ha ezen az olvasáson múlik az, hogy később boldoguljak,istenem,hát legyen. Kell a kihívás. Meg fogok küzdeni azért, amit el szeretnék érni. Művelt pedig csak akkor lehet az ember, ha sokat olvas. És kedvelt "idősebbjeim": Szirtes Tamás (a Madách igazgatója),Szikora János (rendező) vagy Huszti Péter(színész) is így jutottak oda, ahol most tartanak,amiket elértek.
Apropó, kedveltjeim...ma hazafelé megláttam az újságárusnál az új Maximát a címlapon Zsédával, így természetesen meg is vettem egyből. Hazaérve elolvastam a vele készített számomra eddigi legjobb,legtöbbet elmondó interjút. De nem csak a legtöbbet elmondó interjú ez. Adrienn gondolatait olvasva a saját nézeteimet, elképzeléseimet fedeztem fel. Tudtam eddig is, hogy nagyon hasonlít az ízlésünk, a stílusunk, tán még a személyiségünk is, többen mondták már. De hogy ennyire???! Létezik ilyen?
Lehet az, hogy valaki, akit valójában nem is igazán ismerek,- mert sajnos sok személyes kapcsolatom azért eddig még nem volt vele. Nem ültünk le egy teára, hogy megbeszéljük, miket is gondol ő az életről, a karrierről, hogy mi a siker titka...-ugyanazokat az érzéseket, ugyanazokat a nézeketet vallja, mint én? Vagy ez esetben: én gondolkozzak ugyanúgy, mint Magyarország dívája? Ki is emeltem néhány sort szövegkiemelővel,amiket most ide be is írok, hogy értsétek, miről beszélek.:
Zséda:"...nem cserélném el a munkával töltött hosszú éveket,az útkereséseimet a tehetségkutatók gyorsan jött karrierrjével." -hiszen énis ugyanezt mondtam már tavasztól: "Nem jelentkezek tehetségkutatóba.Megyek a Kővirágba,megpróbálom,és sokat tanulok,hogy úgy érjem el a célomat.A hirtelen jött siker utána hirtelen jött homállyal lehet egyenlő.Hopp,majd Kopp."
Zséda:"...igyekeztem minden alkalmat megragadni,hogy énekelhessek." -most ezt magyarázzam...:)?
Zséda:"...türelmesnek lenni volt a legnehezebb, és talán ma is ez a gyenge pontom."-anyáéktól folyton azt hallgatom, hogy türelmetlen vagyok,mindent rögtön szeretnék.Pedig az idő múlásával alakul minden,nem kell semmit sem siettetni.Ez tényleg nagyon igaz rám. Ha valamit szeretnék,azt rögtön,abban a pillanatban. Olykor túl heves vagyok.
Zséda:"...a türelemről legtöbbet a férjemtől tanultam."-najó, ez a férj szó nálam még "csak" Szerelmem. De ő a környezetemben a legtürelmesebb velem kapcsolatban. Mindig higgadtan,józan ésszel tud gondolkozni. Tökéletesen kiegészítjük egymást. Zséda Szabolcsról mindig ugyanezt vallja.Ez kísérteties,hátborzongató és csodálatos:)
Zséda:"...olyannak szeret,amilyen valójában vagyok."-tehát Szabolcs Zsédát természetesen szereti,nem a 2 kg sminket. Micsoda hasonlóság,akárcsak minálunk...:)
Zséda:"...a francia nyelv is nagyon tetszik a fülemnek."-már évek óta franciát szeretnék tanulni;nekemis nagyon tetszik a kiejtése,a hangzása. Majd megvalósítom még:)
Zséda:"Nekem fontosak a barátságok. Szinte testvéri kapcsolatok ezek."-most ezt taglaljam?Számomra is nagyonfontosak a barátaim,az állandó,stabil barátságok:)
Hát ebből vegye le mindenki azt, amit gondol. Én már szine megijedtem,mikor ezeket olvastam. Szívesen leülnék ezek után Zsédával egy kávéra:)